Tested és lelked összhangja felel hosszú távon a kiegyensúlyozottság érzéséért. Manapság azonban egyáltalán nem könnyű őket összehozni és együtt tartani… Erről lesz most szó, a testtudatosságról, a testképekről, a sztereotípiákról és arról, hogyan számolj le ezek káros hatásaival.
Ha arra az ősi kérdésre keressük a választ, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, ma sem járunk előrébb, mint mikor először fogalmazódott meg ez a kérdés.
De alaposabban belegondolva talán nem is ez a lényeg. Mindkettő van és kölcsönösen feltételei egymásnak.
Ugyanígy van ez a test és a lélek kérdésével. A “melyik volt előbb” filozofálgatást ha hanyagoljuk, könnyen oda lukadunk ki, hogy testünk és lelkünk szintén kölcsönösen egymásra ható, egymást feltételező oldalai ugyanannak az éremnek.
Kezdünk erre újra rájönni, bár a világ sokáig tévesen külön kezelte a kettőt.
A harmóniához mindkettő ápolására szükség van.
Amikor tested ápolod, kényezteted, vigyázol rá, egészségesen étkezel és mozogsz, az jó hatással van a lelkedre is. Egyrészt, mert önbizalmad is egészségesebb lesz, másrészt pedig a test állandó jellegű karban tartása koncentrációt, kitartást és önfegyelmet kíván. Ezek a tulajdonságok pedig a lélekben vannak. Amikor tehát edzel, vagy ápolod magad, egyben egész lényed edzed és ápolod.
Azt gondolhatnánk, hogy akkor ilyen egyszerű a dolog, mert testünkből kiindulva jobb lesz a lelkünk is, jobb lesz minden, de ez tévedés.
A léleknek ugyanis van egy testtudata. S pontosan ezt károsítja nagyon sok minden, ami a médiából ömlik ránk.
A férfiakat sem kímélik, őket is nyomja az, hogy legyen izmos, legalább 6 kockából álló hasfaluk, mindehhez domború mellkas dukál, akkora bicepsz legalább, mint egy jól szituált sárgadinnye, a hátukon pedig kötegekbe álljanak az izmok akkor is, ha épp nem feszítenek.
Mindenki, aki egy kicsit is jártas a témában, tudja, hogy mennyire NEM ez a normális és átlagos és mennyi mindenre kell megfeszítve koncentrálni, milyen sok idő az, mire ez mondjuk így összeáll. Arról nem is beszélve, hogy adott esetben hányszor kell ehhez megkerülni a genetikát.
Nőknél ugyanúgy ott a sztereotípia, hogy legyenek mindig feszesek, napbarnítottak, a fenekükön diót lehessen törni, combjuk legyen hosszú és vékony, a hasuk lapos, a derekuk vékony, a mellük nagy, arcuk és bőrük pedig makulátlan.
Megint elfelejtjük, hogy a női népesség igen csekély hányadának ilyen alapból a genetikája, s kevesen vannak azok is, akik aránylag kis energia (és pénz) befektetéssel tudnak így kinézni.
Mégis, a fejekben ezek a képek élnek, s mikor a tükörbe nézve nem ezt látjuk, olyankor elégedetlenek vagyunk, lelkünk pedig fájó üzeneteket kap.
Nem elég tehát a test karbantartása, lelkünk testtudatosságát is helyre kell tenni, mindenkinek a sajátját, magában.
Miért olyan sok az evészavaros ember? Anorexia, bulimia, diszmorfia (testépítő betegség), mind erre irányulnak, ez a hamisan keltett, fals testtudat mételyezi meg az elmét és végül dönti romba a testet-lelket egyaránt.
Testeddel légy racionális és elfogadó, hogy felismerd mi az, amit nem érhetsz el. Pl, ha erős csontozatú és alacsony vagy, hiába ácsingózol Heidi Klum fizikuma iránt. Ez az elfogadás.
Ám ettől még lehetsz kisportolt, egészségesen, magadhoz mérten vékony, feszes és szexi. Ez a racionalitás.
Lelkeddel pedig légy megértő és egy kicsit kritikus, ahogy egy bölcs szülő kezeli a csemetéjét.
Ne ostorozd magad, ha nem úgy teljesítesz, ahogy vártad volna, fogadd el, hogy most ennyi telt, akkor is, ha megtettél mindent. Ez a megértés.
De légy tisztában azzal, hogy cselekedeteidbe és eredményeidbe mennyi valós energiát fektettél és mi az, amire igazából is képes lehetnél. Ez az egészséges önkritika.
Erre mind szükség van hosszú távon, ha (sz)ép testedben (sz)ép lélekkel szeretnél harmonizálni, ép lelkedben pedig ép testtudatossággal, kiegyensúlyozottan élni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: